fairy Csak egy további blog

16feb/120

álom

rájöttem mi hiányzik a mi kis kapcsolatunkból.a gyengédség, az érintések, az 'együtt' öröme, érzése, extázisa.az, hogy még vágyom rád gyere ide, bújj ide hozzám, csókolj meg, adj egy puszit, vagy csak simogass, ölelj át.ez az egy hang nincs.és most, hogy rájöttem erre egyáltalán nem értem miért van ez.olyan mintha érzelem nélküli barátok lennénk,dehát nem így van.

5feb/120

érzések

egy lánynak tudnia kell sírni, nevetni, emlékezni, és ezek árán megélnie minden pillanatot.mert ha nem teszi, ha nem találja meg, hogy épp mikor mi kell neki, ha nem egyenesíti ki a kis csomókat a lelkén, akkor egy nagy csomó lesz belőle ,egy góc a lelkében.feszültség,félelem.nem szabad félni magunktól, nem szabad félni másoktól.őszintének kell lenni mindig magunkhoz és másokhoz is.ha így élsz, a kijelölt utadon haladsz minden bizonnyal.van egy dal ami kezdem úgy érezni, hogy a szívemhez szól.beszél.az egész szám önmagában.

http://www.youtube.com/watch?v=ZzDm2vMHabE

megnyugtat.
egyfolytában tanulunk az életről, hogy mit hogy tegyünk, merre lépjünk.amit én ma megtanultam az, hogy nem szabad menekülni, nem szabad pánikolni és hisztizni. fel kell tenni saját magunknak kérdéseket. gondolni kell arra a bizonyos illetőre aki fogja a vállunkat mindig és figyel. kérdéseket, hogy mire van szükséged most? mit érzel? mi tenne jót? mi szól most a lelkedhez? és semmmiképp sem szabad eltemetni a feszültséget, a félelmet, mert attól ugyanúgy megmarad.meg kell szüntetni.
ami érdekes, hogy egyáltalán nem érdekel már bandi olyan szempontból.tényleg, úgy érzem egyáltalán nem foglalkoztat sőt még örülök is a boldogságának, a barátnőjének..
félelem a munkától, a napoktól, folyton rettegés. de miért?
el nem tudtam képzelni úgy az életem, ahogy most képzelem el, úgy, hogy teljesen természetesen működnek ezek a dolgok az életben.esetleg elmegyek egy héten kétszer dolgozni és nem rettegek, hogy haza akarok majd jönni, vagy nem fogok megfelelni, csak teljesen nyugodtan, törekvés nélkül, egyszerűen, mosolygósan, elmegyek és hazajövök. a burgerrel is ez volt a baj, egész végig odaúton, sőt talán már onnantól, hogy felkeltem egyfolytában csak gerjesztettem magamban igazából, hogy nem fog menni, nem fogod bírni, már most nem bírod, nem szabadulsz 8 óráig, meg fogsz őrülni, nem tudsz mit kezdeni magaddal, bárcsak ne állna meg a busz mittudomén meddig bárcsak valami közbejönne, egy telefon, bármi, nem, nem tudok bemenni azon az ajtón nem akarok könyörgöm valami történjen, hogy ne kelljen, reggel meg mondjuk aludjak el, ne szóljon az ébresztő véletlen ,csak most az egyszer, vagy tévesszem el a napot, vagy érezzem magam csak egy kicsit szarul, hogy ne kelljen.. pedig igazából teljesen rendes munka volt, teljesen normális és bírható lazán. csak ez az örökös menekülés amit a félelem generál bennem. amit az egész életemre és gondolataimra vetített sötét izé okoz, aminek megszüntetésén tevékenykedem ,és azt hiszem egész jól megy.
aztán ott van áron, hát áronom elég fontos dolgokon gondolkoztam veled kapcsolatban mostanság. írtam neked májusban egy hosszú szöveget miután voltunk szerenádozni ami kamunak tűnhetett számodra, és nem is az volt a lényeg valójában, hanem amit akkor kiírtam, hogy vele, vagy egyedül. és ott száz százalékban rád gondoltam.nem rá.és ezen gondolkoztam most, hogy az ott egy nagyon fontos gondolat volt, mert ez most is így van velem, és mindig is így volt, és belegondoltam, de bandival nem volt ilyen.nem éreztem vele ilyet.és ez volt az első dolog amit olyan fontosnak tartottam veled, kapcsolatban, hogy úgy gondoljam, ez ráébreszthet dolgokra. aztán a következő az volt, hogy végül is azért szemét volt veled bandi amikor beszéltetek bizonyos szinten de igaza volt, abban, hogy ahogy szakítottunk veled találkoztam és ezt lehet olyan szempontból is nézni de valamiért megláttam benne azt, hogy akármi történik melletted kötök ki,akármi. talán van jelentősége, talán nincs..

kaptál egy testet, te vagy a felelős érte, hogy jól nézzen ki

4feb/120

szépséges

lesz ez a blog remélem. nem olyan szomorú és rapszodikus mint az előző.nagyon-nagyon-nagyon szerettem azt ,de nem folytathattam mert beárnyékolta az egészet sok minden..új életet kezdtem, már talán egy hete vagy kettő formálódik bennem ez az egész, de ma megértettem mi is a lényege.csak el kell tüntetnem ezt a szorongást a lelkem mélyéről,ami sötét fényt vetít mindenre, amiért félek egyedül lenni, félek a kudarctól, félek a magánytól, de leginkább magamtól.valamiért utálok erről beszélni, vagy csak gondolkodni rajta, de most már itt az ideje.mindig menekültem valahová valami elől.a filmekbe a magány elől, vagy a káoszba az elvárások elől.de igazából nem ilyen bonyolult az élet. csak hagyni kell, hogy beragyogja a napsütés. a strandon nem pólót felvenni, hanem elmenni edzeni minden nap. már nem vagyok sötétben. és pólóban. már nem vagyok annyira nagyon naiv sem. már nem nyitok mindenkire annyira, minden idegenre. és szeretnék visszaszokni a saját életemhez.nem akarok többé idegeneknél aludni akiket aznap este ismerek meg. elegem van ebből az életmódból, és már este is elegem volt, csak valahogy élveznem kellett, és megtaláltam a módját, de utoljára. itthon vagyok. és itt van nekem ez a fiú nagyon nagyon szeretem. vagyishogy most nincs itt. sajnooos. és meg kell találjam az egyensúlyt a vele levő kapcsolatom és a saját életem között. semmilyen elvárása nincs velem szemben és én így szeretem mérhetetlenül, de ez nagyon ártalmas rám nézve. az egyszerűségre vágyom most, azt hiszem kiszórakoztam magam egy időre.sport,tanulás,harmónia,Egyensúly.ismerősök,barátok,nagyon jó barátok, itthonlevés, emailcímnézés, filmnézés mértékkel, szépítkezés,nyújtás, munka időnként, uzsii, alap szint tartása, cvitamin,kávézás, olvasás, alvás, pihenés, időbenkelés, egészségesneklevés
kisugárzás, kisugárzás, kisugárzás, boldogság